Harminc év

Mikor megismertelek, ragyogtak a csillagok,
És az éj tükrében láttad, mily boldog vagyok.
Mindent adtál nékem, mit adni csak lehet,
Szívből jövő szerelmet, s sok sok szeretetet.

Eljött a nap, és reám fehér ruhát adtál,
Koszorút fejemre, s ujjamra gyűrűt húztál.
Isten előtti imánk, még ma is lelkemben él,
Oly jó voltál hozzám, mint egy falat kenyér.

Harminc éve már, szívem még ma is túlcsordult,
S a szemem sarkába, egy tétova könny fordult.
A kegyetlen Halál, mely hat éve tőlem elragadott,
S örökre eltemette, a meg nem történt holnapot.

Illatod, ennyi év után is ott van a lelkemben,
S életünk emlékképei, villan fel szívemben.
Köszönöm a virágos Tavaszt, a sok boldog évet,
Belőlem semmi sem törölheti ki, ezt a gyönyörű emléket.