Mikor...

Mikor Tavasszal a mező virágot bont,
És kergetőzik a napsugár a széllel,
Mikor az esőcsepp oly édes illatot ont,
Szivárványt játszanál pajkosan a fénnyel.

Mikor a Hold oly szomorúan néz,
És sápadt arcát a felhő takarja,
Mikor már annyira reszket a kéz,
S ősz szálakat húz az idő hajadba.

Mikor sírsz, még ha nem is kéne,
És könnyeidet már nem látja senki,
Mikor azt hiszed, létednek már vége,
Az életet akkor kell legjobban szeretni.