Gyöngyvirágnap

Picinyke virág született a vérben, ott hol
bombák tépték szét az ódon várost.
Mint igazgyöngyök ragyognak a fényben -
S a síró Angyalok szeme könnyben ázott.

Rózsás ajkú lányka csendesen áll -
Lelkét átjárja a gyász, és a félelem,
Szerelme halott, s gyöngyvirággá vált,
Lelke itt bolyong még a véres réteken.

Várja a napot, a gyöngyvirág napot -
S fájdalmasan néz a képtelen semmibe,
Kínzó emlék, hogy szerelme már halott,
Jégkönnyeket csalt megdermedt szívébe.

Gyöngyvirág napja van, sír a lelkek között,
Szomorúan, magányosan, hol örökre élnie kell,
Egyszer lesz még szivárvány a folyó fölött,
De a háborút már soha többé nem feledi el.