éji vizeken
az ég lezárt szeme
könnyeket hullajt
s amíg földet ér
sikolyokat visz
az örökkévalóságba
zöld zavarossága
elrejti az arcokra
fagyott rémületet
ki tudja elfogadni
az elfogadhatatlant
és ki adja vissza
szájak sarkába a nevetést
szirénahangok
törik meg a csendet
míg Istenhez
fohászkodnak a megmaradók
a folyó áldozatot szed
majd kilöki magából
embertelenül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése