Népszerű bejegyzések
-
Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
-
Ismerlek, igen, mint magamat. Maszkot feszített ránk a sors, ám rajtad az Isten fénye, s bármi van is ragyogtat. De én ismerlek,...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött. Csukott ablak mög...
-
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a láza...
-
Hol tizenhárom vitéz vére száradt, szemek könnye mart világos köveket, ágak szagattak rongyra írt imákat, vértanúktól vált nag...
-
nem gyűlöllek csupán szavaid édes íze savanyodott meg a számban forgattam egy darabig majd v...
-
Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
-
Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
-
minden élet legenda minden halál fekete szó hóesésben vétkes látomás ébrenlét mögötti jó minden kísértés fénytelen minden ...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése