Népszerű bejegyzések
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Csók István - Támár ( vázlat ) Vérpiros gyalázat az ágyadon, gyolcsruhád széttép...
-
Nem hordok álságos fekete ruhát, szeretem ami színes és tarka, csalfa szemed hiába mozdítanád, úgysem figyelsz rám, vagy a ...
-
Önzés-sav marja a létezés DNS fonatát, ébredés sző leplet most-hazug szavakra, sötét erők zúzzák a sorsok csont-falát, zord bádogszív...
-
„Valahol Európában” csendesek az utcák, tegnap még vérvirág szirmok némultak apró macskakövekre. Halott lelkek raboltak...
-
túlcsordul a sötét és az éj zavaros álmokat szül össze-vissza gondolatok hátrahagyott szemeteit miközben egy kérdés kavaro...
-
Még itt vagyok - a lelkem üveggolyóba préselve várja a szabadulást, hogy milliónyi fénycseppé olvadva, együtt ússzon a világok óceánjában. M...
-
Magány napokra lét-hiányt terítettek néma csendhangok. Pokol tüzében csak a lélek tisztul meg Úr parancsára. Homlokom izzadt rémálmot h...
-
(kép: Net) néma gyötrelem felidézett évek fájdalmas hiányok veled-nincs élet szúrtak a tüskék erősen a húsba kongott az üressé...
-
Mikor először születtem le a földre, farkasok földjén húsért öltek a vadak, nem parancsra nem is kéjből téptem embert, éhség hajtotta...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése