Népszerű bejegyzések
-
Topáz szemed kékjét génjeid hordozzák, rigó hajadba ősz pihe vegyült, hangod fülemnek zene, Mozart vagy Dvořák lelkem...
-
Volt egyszer egy szép úri dáma elindult csak úgy egymagába elfáradt az úton megpihent egy padon szoknya alatt tüzelt a vágya....
-
Faluvégi csermely vizében fut az idő végtelensége. Kihalt házak udvarán bábakalácsok magasodnak, öregedő fák ágai a néha viss...
-
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága ) Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és lé...
-
Elhagyatott ösvényen bóklászok, réges-rég jártam erre utoljára, most bronzajkad emlékétől fázok, - előttem szerelmünk első oltára. Árny s...
-
Kereszt emelkedik fenn a dombtetején, melyet vérrel és fájdalommal cipeltek, Jézust szögezték rá kezén és lábfején, feláldozta...
-
A kenyered izzadva dagasztják, talán marad morzsa a magyarnak, Alkotmányod Szent Ünnepén, fáj a szíve szomorú fiadnak. Már ...
-
Szenteste előtti nap volt, a hópelyhek egyre vastagabb takarót borítottak a házakra. Ünnepre készülődött a város apraja-nagyja. Szí...
-
Börtönbe zárt a hiány sokasága, ártatlan lélek alig létezik, keményre kalapált magány-rácsok mögött, még szeretetre éhezik. Széttörném fa...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése