Népszerű bejegyzések
-
Kezdetben még nem tudtam milyen érzés, átöleltél, s a fák földig hajoltak, testünkre izzott minden összenézés, párás fűsarjak szerel...
-
Gyertyafényes várakozás a Karácsony, hol a meghitt vacsorák szeretet-perces mosolya és a degeszre evés váltja fel egymást, kristályok...
-
Énekel a szél, apró hanggyöngyök szállnak, a szívedig ér. Sejtelmes dallam, csillagok fényéből jött, lelkedben dobban. Varázscsepp íze, sz...
-
Fesztelenné válnak bennem a vágyak, mikor a szememben végzet lángol fel, szivárvány íriszében kör-varázslat, lágy húrján a dal létez...
-
Maradj velem, amíg a csillagok ragyognak. Maradj velem, árnyékában a napnak. Maradj velem, a lelkemben szikraként. Maradj velem, a télben fo...
-
Egyre kevesebb a hő(t)sugárzó emberi szív. Ebben az egocentrikus némaságban, minden fagyhalál az...
-
én már nem változom csak a körülöttem rohanó idő hagy nyomot léleksíkjaimon életek emlékeit égetve a dns titkos görbületei közé ...
-
K oronától hangos az egész világ, O kos ember ma a fenekén marad, R ettegsz, mert ép tüdőt is kirág, O kkal, hiszen e patak ...
-
Ahol én jártam, maga volt a végtelen felismerés. Boldog lények forrása. Lelkem összeolvadt meleg fényükkel, egy lettem ölelő szeretetükkel. ...
-
Kedves Olvasóim, a blogom megkapta az első Liebster díját. Nagyon köszönöm Sea Miller – Velvet c. blog írójának. Megtiszteltetés sz...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése