Népszerű bejegyzések
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Lassan úgy megyek, mint csámpás Rozi, tyúkszem kandikál a kislábujjamon, nincs vacsora, se összebújós házi-mozi, sz...
-
megint év végén jött a szemétdíj ilyenkor hátban feszülő testtartás jelzi a gyomorból fel-felböffenő " hogy a jó anyá...
-
Topáz szemed kékjét génjeid hordozzák, rigó hajadba ősz pihe vegyült, hangod fülemnek zene, Mozart vagy Dvořák lelkem...
-
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága ) Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és lé...
-
Rézveretes csizmatalp a múlt, kabátok gombjain szegfűk foszlanak, a lét már bekerítve, kívül vadkan csört...
-
Milyen vagyontárgy kellene még a tovább éléshez, ha már minden összegyűlt amire vágytál. Nem ...
-
K oronától hangos az egész világ, O kos ember ma a fenekén marad, R ettegsz, mert ép tüdőt is kirág, O kkal, hiszen e patak ...
-
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
-
Temető csend ölel körbe, könnyeket hullajt ez a nap, a múlt él, csírája összetörte szívem, - időnként kifakad. Csipked a n...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése