Népszerű bejegyzések
-
Ne sírj előttem, mert nem elég a könnyed az aszott fűcsomók zöldülésére, sem a kátránnyal bevont torkok hajnali öblö...
-
Éveim számát taposom, éjjel még rólad álmodom, hitem hintem. Szuvenír e fotó bennem, sok-sok éve tőled csentem, csak ...
-
Beteljesületlen álmok sorakoznak soha nem volt és elfeledett vágyak, vakrozsda lepi már rég, álmait a gyárnak. * - emlékszel - Csak egy babá...
-
"Férfi volt az első ember Teremtéskor, de Nő nélkül sosem létezne az utókor." Minden Nőnek vágya az igaz szeretet, hogy élvezni tu...
-
Nyomorban élő emberek, az élet súlya alatt a válluk megremeg. Ti, kik megtehetnétek! Könyörtelen sorsukban osztozni tudtok-e? Éhséget, fájda...
-
Ma vérszínű sebek marnak, míg bordarácsaim mögött megrepedt szív tintája festi a hiányok szövetét, egy szerelmet, s az el...
-
Ághegyen pihen a nyár hosszasan, nyújtózik egyet még utoljára, levelek hullnak földre hangtalan, színeik fakulnak már halvány...
-
már nem hallod a szűkszavú időt s a felhők látványa sem érdekel azt sem látod hogy a sír előtt egy asszony magányosan térd...
-
Szeretlek! - mint a fát ölelő szellő, amely tűzvirágok illatát hozza a Tavaszba. Mitől bódul minden szerelmes szív, és ambróziaként szárnya...
-
Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése