Népszerű bejegyzések
-
Kéken csillogott az elengedés éje, letapadt bánatok szálltak a messzeségbe, keserű magányok változást akartak, kék madár tollából...
-
( Komáromi Kacz Endre - Az ablak előtt.. ) Az égen télmadár repül, csőréből hógyöngyöket szór a földre, fehér dunyha alá bujtatja...
-
Sajgó seb a lét, vér folyik belőle... Nincs háza, hazája, sem szeretője. - Retkes szivacson egyedül alszol, rágod a bagót s tüdőd...
-
"Én tiltott csillagon születtem," vérben ázott pipacsmezőkön edződött keményre szűz lelkem, ám ma tompít a lét, -vergődöm. ...
-
"Az alkony lassan hűvös kékbe sápadt", szél szaglássza a dinnyehéj-illatú várost, lassan betakarnak a földre hul...
-
Bujaság gombolyagát görgeti az éj, belőle kötött parázna vágy még körbeölel, ám karjaid melegétől már nem hevül a nyár. Csillagok kö...
-
Hiába bókol az ősz, fázva hunyorgok, viselős ruhámon sárgás-barna levelek, kezemben virágcsokor árván kullogok a sírodhoz igyekszem,...
-
"Árnyék mögött fény ragyog" csillagok születnek ott. És én? Honnan jöttem én, ki aprócska magként útra kelt, s esőszemek...
-
Kenyeret dagaszt a csend, lekaszált gabonák fájnak, idegen fekete rongyok csúf madárijesztői a tájnak. Vért izzad lassan a tábla, ...
-
Amikor a haldokló Nap, ránk szórja véres könnyeit, véget ér örökre a világ.... Remény sem lesz meghallani egy kuvik riadt sikongása...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése