Népszerű bejegyzések
-
Önzés-sav marja a létezés DNS fonatát, ébredés sző leplet most-hazug szavakra, sötét erők zúzzák a sorsok csont-falát, zord bádogszív...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Anyám vigyél magaddal... Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra...
-
Kibújni akarás A filmek törökösök, rühelled nézni, kiabálsz, zsömlegombócba nem kell prézli, fáj az ölelkezésből kibújni a...
-
Mérföldeken könny és veríték, bőr alatt tőr utat a forróság, hályogos fénytől szürkül az ég, már nem kímélnek a tűzcsóvák....
-
Kéken csillogott az elengedés éje, letapadt bánatok szálltak a messzeségbe, keserű magányok változást akartak, kék madár tollából...
-
Mit akart az Isten, mikor csillagködök közé kódolta a teremtést? Kék eget, s a földet, a sárból összegyúrt testeket, kik láthatatlan...
-
Szőlősorok között tűnik a bánat, érlelte földünk az Istenek vérét, szekéren fenn a legújabb évjárat, hallani most a lányok nevetését...
-
Hol vagy már te kedves? Hideg őszi táj, fáradt bús szemed Kezed érintésének hiánya, Elmúlt csókok magánya. Hol vagy már te kedves? Vagy talá...
-
Amikor a haldokló Nap, ránk szórja véres könnyeit, véget ér örökre a világ.... Remény sem lesz meghallani egy kuvik riadt sikongása...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése