Népszerű bejegyzések
-
"Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen," éjjel ért az alföldi rónaságba, és itt maradt velem. N...
-
Hajló fák alatt te légy a mesterem, ha tavasz meleg fűt földi színpadon, talpig rózsaszínben vágylak szüntelen, vakká ...
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
B olond a világ, s az vagyok én is, A lkonyattal ébred fel ez a lélek, K ókadt mélységem fájó poézis, O lykor-olykor szívekig hatol, fél...
-
türkiz éj settenkedik a Nap narancsvérét kieresztette az isteni böllér ami lefolyt a salétro...
-
Temető csend ölel körbe, könnyeket hullajt ez a nap, a múlt él, csírája összetörte szívem, - időnként kifakad. Csipked a n...
-
Míg e szempár botladozik, szobor-fehér arcod feltűnik éjszakáimban. Felriadok, meztelen talpam alatt nyikorog az idő. Éri...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
ha elszállnak az évek és ritkul minden kis halál hóarcomon a szarkaláb fészek gyermekmosolyt inhalál
-
Ha azt mondja neked valaki, - Szeretlek - igazat szólnak kiejtett szavai? Honnan tudod, hogy a vágy, melytől felforr a véred, ugyan úgy neki...
2018. július 27., péntek
Elnéptelenedés
Faluvégi csermely vizében
fut az idő végtelensége.
Kihalt házak udvarán
bábakalácsok magasodnak,
öregedő fák ágai a néha
visszatérő lelkek elé hajolnak.
Az egyik ház előtt gémes kút
emelkedik, rajta ott felejtett
ébredező macska nyarvog,
nyikorgó rozsdás vödörből
hűs vizet remél.
Gyerekkort felidéző górék
ürességében az egerek
sem rohangálnak már.
Kitört ablaküvegek mögött,
cafrangos függönyök
lebbennek a szélben, árnyat
vetve a kormos falakra
és a szúette tölgyfa bútorokra,
melyek még őrzik az utolsó
elalvás előtti perceket...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése