Népszerű bejegyzések
-
Érted jöttek. Körbetáncoltak. Felvittek az égbe, Földre dobtak, majd újra fel egészen a Napig, és megint le, hogy mielőtt ...
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Lábad alatt koponyák, síró lelkek, kereszted cipeled, mások bűneit, cirkuszi látványosság most életed, szíj-korbácsok igazítják lépte...
-
"Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje" őrzi a bennem-örökké létezésedet, rám égtél, mint kőtáblára Isten Igéje, kitör...
-
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák f...
-
Ünnepet dédelget a december, szobában gyantás fenyőillat száll, csillagajkú gyermek nagy szemekkel, Adventi boldogságot inhalál. ...
-
A forró nyár lassan tovaszáll, mégis szíved szerelemmel tele. Azon a gyönyörű nyári napon, megérintette lelked a vágy heve. De minden ábránd...
-
Szeretlek! - mint a fát ölelő szellő, amely tűzvirágok illatát hozza a Tavaszba. Mitől bódul minden szerelmes szív, és ambróziaként szárnya...
-
Egyre jobban háborog az erdő, fák között átkos ordasok tanyáznak. Jönnek, egyre csak jönnek, felfalnak minden út porában jártat. B...
-
„A hervadás bús pompájában áll most” felordít bennem akár egy torz jövőkép, míg térdre hull az est egyedül virrasztok...
2017. november 14., kedd
Az ivadék
Az anya szeretett,
tiltott vágycseppeket
növesztett méhében,
komor árvaházaknak.
Az anya szenvedett,
világra jött a gyermek
kimondhatatlansága
és felordított a hiány.
Az anya alatt vértócsa,
hideg falak között
megszületett élete
egyetlen vadhajtása.
Az anya alig múlt húsz,
miközben lelke átlépte
a mennyek kapuját,
sorsa bevégeztetett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése