Népszerű bejegyzések
-
Temető csend ölel körbe, könnyeket hullajt ez a nap, a múlt él, csírája összetörte szívem, - időnként kifakad. Csipked a n...
-
Hajló fák alatt te légy a mesterem, ha tavasz meleg fűt földi színpadon, talpig rózsaszínben vágylak szüntelen, vakká ...
-
B olond a világ, s az vagyok én is, A lkonyattal ébred fel ez a lélek, K ókadt mélységem fájó poézis, O lykor-olykor szívekig hatol, fél...
-
türkiz éj settenkedik a Nap narancsvérét kieresztette az isteni böllér ami lefolyt a salétro...
-
"Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen," éjjel ért az alföldi rónaságba, és itt maradt velem. N...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
ha elszállnak az évek és ritkul minden kis halál hóarcomon a szarkaláb fészek gyermekmosolyt inhalál
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Ha azt mondja neked valaki, - Szeretlek - igazat szólnak kiejtett szavai? Honnan tudod, hogy a vágy, melytől felforr a véred, ugyan úgy neki...
-
gömbölyödik a tavasz zöld ruhás pocakja szerelmet cipel és nehéz virágillatot túlzásokba esett várandósága hónapo...
2017. november 14., kedd
Az ivadék
Az anya szeretett,
tiltott vágycseppeket
növesztett méhében,
komor árvaházaknak.
Az anya szenvedett,
világra jött a gyermek
kimondhatatlansága
és felordított a hiány.
Az anya alatt vértócsa,
hideg falak között
megszületett élete
egyetlen vadhajtása.
Az anya alig múlt húsz,
miközben lelke átlépte
a mennyek kapuját,
sorsa bevégeztetett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése