Népszerű bejegyzések
-
Ismerlek, igen, mint magamat. Maszkot feszített ránk a sors, ám rajtad az Isten fénye, s bármi van is ragyogtat. De én ismerlek,...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött. Csukott ablak mög...
-
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a láza...
-
Hol tizenhárom vitéz vére száradt, szemek könnye mart világos köveket, ágak szagattak rongyra írt imákat, vértanúktól vált nag...
-
Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
-
nem gyűlöllek csupán szavaid édes íze savanyodott meg a számban forgattam egy darabig majd v...
-
Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
-
Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
-
minden élet legenda minden halál fekete szó hóesésben vétkes látomás ébrenlét mögötti jó minden kísértés fénytelen minden ...
2017. november 14., kedd
Az ivadék
Az anya szeretett,
tiltott vágycseppeket
növesztett méhében,
komor árvaházaknak.
Az anya szenvedett,
világra jött a gyermek
kimondhatatlansága
és felordított a hiány.
Az anya alatt vértócsa,
hideg falak között
megszületett élete
egyetlen vadhajtása.
Az anya alig múlt húsz,
miközben lelke átlépte
a mennyek kapuját,
sorsa bevégeztetett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése