-
Felirat hozzáadása ötvennyolc éves "lettem én" sorsom nem hordott tenyerén noha soha holnapok jönnek menn...
-
Bíborszín vásznon mozgó anomália felfalja a Fényt...?
-
Látjátok, ide jutottunk, hiába néztek tágra zárt szemekkel, egyre több és színesebb a toll, de keveset ír hittel az e...
-
Nézd, Apa, mosolygok, csak az ég könnyezik erősen, a világon változtak a dolgok, itt virágok áznak könnyeső...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
A mezőn egy kidobott rozsdás mosdótál benne madarak mosakodnak állott esővízben minden szárnyrebbenésük életet cseppent az a...
-
Ma sírok, talán utoljára, könnyeim csepegnek, a lábad nyomába. Még sírok, keserű a lelkem, bezárt ajtók mögött, ...
-
Medvetalpak szaladnak a sárban, tágul a tüdő, bunda alatt szívzörej, kóborol a beste, elvégre nyár van, amit...
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Felirat hozzáadása A reggelek mindig egyformák. Busz végében csacsogó lányok nevetgélése veri fel a hajnali csöndet. Jó ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése