Népszerű bejegyzések
-
Lábad alatt koponyák, síró lelkek, kereszted cipeled, mások bűneit, cirkuszi látványosság most életed, szíj-korbácsok igazítják lépte...
-
Érted jöttek. Körbetáncoltak. Felvittek az égbe, Földre dobtak, majd újra fel egészen a Napig, és megint le, hogy mielőtt ...
-
"Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje" őrzi a bennem-örökké létezésedet, rám égtél, mint kőtáblára Isten Igéje, kitör...
-
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák f...
-
Ünnepet dédelget a december, szobában gyantás fenyőillat száll, csillagajkú gyermek nagy szemekkel, Adventi boldogságot inhalál. ...
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
Szeretlek! - mint a fát ölelő szellő, amely tűzvirágok illatát hozza a Tavaszba. Mitől bódul minden szerelmes szív, és ambróziaként szárnya...
-
„A hervadás bús pompájában áll most” felordít bennem akár egy torz jövőkép, míg térdre hull az est egyedül virrasztok...
-
"Férfi volt az első ember Teremtéskor, de Nő nélkül sosem létezne az utókor." Minden Nőnek vágya az igaz szeretet, hogy élvezni tu...
-
Áhítattal állok előtted, kezem imára kulcsolom, majd nézem, ahogy lelked könnyein át, kőből faragott testedben, Szűz Anyaként viseled, a Föl...
2017. szeptember 16., szombat
Közelkép
Nem vagyok fotogén,
a közelkép megmutatja
a ráncokat, amit az idő,
a fájdalom, vagy a nevetés
hagyott hátra az arcomon.
Ha szemembe nézel még látod
a durcás gyereket, látod
az angyalt, a nőt, az anyát
és látod benne a végtelen
összes csillagát, mert
egy vagyok minddel,
míg veled az örök miliő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez is remek, megérintett....
VálaszTörlésKöszönöm, drága Beám.
VálaszTörlésÖlellek.