Népszerű bejegyzések
-
Játék. Mint vudu babát egy vékony varrótű, úgy szúrta át dobogó szívem szavad, hajnalban léptem le tőled... elég volt. Rebellis a l...
-
Látod, megint hozzád írok, pedig a galaxis úszó szigetei közé nem jut el a hangom, míg te ott ülsz a kéklevelű fák köz...
2017. július 6., csütörtök
Gyertyafény villanás
Ólomlábakon lépked az est,
húzom súlyát, míg szenvedélyem
régen folyóba vetett szavak.
A tévé hányja a háborús,
vagy épp végérvényesen
langyos műsorokat
és a rókalelkű politikusok
egyre nagyobb hazugságait.
( Megváltották már mindannyian
vonatjegyüket a pokolba.)
Én nem erre vágyom, talán
csak egy jólelkű, kedves bonvivánra,
ám kopott, egyszerű asztalomon
krumplipüré dermed,
a torkomban meg gombóc
és sírássá fakadva,
kényszeres prüszkölésbe fullad
keserű nevetésem.
- Valahonnan beszűrődik
egy opera-énekesnő fájdalmas
áriája…
Szobában gyertyafény játszik,
és a márványon
nem hagyott rést az idő…
( bonviván, gombóc, róka,végérvényes, vonatjegy, krumplipüré, operaénekes, háború, gyertyafény, prüszkölés)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Remek vers!
VálaszTörlésÖlellek.
Köszönöm szépen, Beám.
VálaszTörlésÖlellek én is.