Népszerű bejegyzések
-
Te bőrömre feszülő stílustalan anyag, kéznek ellenszegülő borzalmas rongydarab, kompressziód mély véna fulladás - élvezet, - mik...
-
türkiz éj settenkedik a Nap narancsvérét kieresztette az isteni böllér ami lefolyt a salétro...
-
"Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen," éjjel ért az alföldi rónaságba, és itt maradt velem. N...
-
Míg e szempár botladozik, szobor-fehér arcod feltűnik éjszakáimban. Felriadok, meztelen talpam alatt nyikorog az idő. Éri...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
Ma sírok, talán utoljára, könnyeim csepegnek, a lábad nyomába. Még sírok, keserű a lelkem, bezárt ajtók mögött, ...
-
Hajló fák alatt te légy a mesterem, ha tavasz meleg fűt földi színpadon, talpig rózsaszínben vágylak szüntelen, vakká ...
-
Add a kezed, vezess, követlek utadon, játszunk mi szabadon, ma szerelemmel szeress. Tépd szét a vágy láncát, beléd részegülök, szívben titk...
-
B olond a világ, s az vagyok én is, A lkonyattal ébred fel ez a lélek, K ókadt mélységem fájó poézis, O lykor-olykor szívekig hatol, fél...
-
Vér színű alkony terül szét, a Nap bágyatag szemmel nézi, ahogy felfalja a Föld felét az alabástrom torkú éj. Madárlelkű gyermek ál...
2017. június 20., kedd
Ha majd...
Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,
az éjszakákat nappalokra cserélem,
nem félem a reggelt, de az est még bánat.
Ha testem a múlt és múltam a jövő,
kinek van az összes rongya rajtam,
előttem Isten, de honnan tudom ki Ő.
Ha majd a földnek átkos lesz a súly,
súlyos átoktól ember-szájak sírnak,
hol születik írmaggá a hontalan új.
Ha majd fénnyé válnak a lelkek,
és lélekké a fények, végtelen ősvillanás
rezegtet minden véges percet.
Ha bennem nő a vers és a versből
születek én, megment valaki engem
ettől a sokszor vérző féregtől...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése