Ha elszöknek az esti lámpa-árnyak,
az éjszakákat nappalokra cserélem,
nem félem a reggelt, de az est még bánat.
Ha testem a múlt és múltam a jövő,
kinek van az összes rongya rajtam,
előttem Isten, de honnan tudom ki Ő.
Ha majd a földnek átkos lesz a súly,
súlyos átoktól ember-szájak sírnak,
hol születik írmaggá a hontalan új.
Ha majd fénnyé válnak a lelkek,
és lélekké a fények, végtelen ősvillanás
rezegtet minden véges percet.
Ha bennem nő a vers és a versből
születek én, megment valaki engem
ettől a sokszor vérző féregtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése