Bugyuta versike

Péntekre már fáradtan vonszolom magamat,
rímeket faragok kínomban egy fa alatt,
kottája, dallama elrongyolt szenvedély,
kimerült agyamnak reménytelen esély,
ihletem az nincsen, most szavakat pakolok,
szívem alapjáraton, néha csak makogok,
versem is félbemaradt kidőltem az ágyra,
jaj Istenem szombat van megyek a vásárba.
Bugyuta versike lett, ezt beláthatjátok,
becsületből írtam, mert gondoltam rátok.

(játék)