Hazudtalak

A némaság rég átjárhatatlan,
bánatvirágok fekete hollók,
szemed tükréhez alázat csattan,
mondatok sora benned dekódolt.

Kiürült házad falain árnyak,
korláton lóg egy elmúló viszony,
többé nem mondom édes imádlak,
érintésed jég az ujjaimon...

Vonszolom inkább mással-magányom,
mint csalárdságod nehezült terhét,
kapcsolatunk ma elmosott lábnyom,
mért kérem mégis lényed kegyelmét?

Üzenem neked újból, s remélve,
szívem sebzett és fájnak a szavak,
próbáltam mással, ám együttvéve
a szeretkezéshez hazudtalak.