"A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél,
Benne az Istennek képe leírva vagyon." /Vörösmarty M)"
Hozzád szólok te leírt, teremtett élet,
( bár bagatellül hangzik, egy könyvhöz beszélek )
lapjaidon sok helyen hegyek magaslanak,
folyók, s tengerek itt csak aprócska szavak.
Benned mondattá tágul az Isteni Egység,
észrevétlen örömök, s baljós rögeszmék,
fénylő madarak rajtad a csillagok,
mondd, a sorok közt én melyik pont vagyok?
Avítt papírodon véres köpet-pecsétek,
az éjszaka néha öl és hangosabb az ének,
hátat fordít a képmás, a szegény balga,
azt hiszi, hogy fölötted lesz még hatalma.
Rezgésed most halkuló végtelenség,
lapjaid megtelnek, némelyik csak emlék,
már egyre lassabban forog az imamalom.
ám Isten vigyáz arra, ami "leírva vagyon".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése