Bennem ébred a világ
kicsitől a nagyig,
rezgésem erekben elcsitult folyók.
Porszemeken lépkedek,
miközben belőlük száz nap ragyog,
visszatükrözve a múltat,
a jelent és a jövőt,
a Teremtést és a Végtelent...
Szemem fényében nyílik a kapuja,
ott találom meg Istent.
...és valahol magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése