Valamikor réges-régen,
elballagtunk csendben szépen.
Ki erre ment és ki arra,
összegyűltünk ma egy dalra.
Negyven év és ezer csoda,
asszony-ölekben unoka,
az a sok szép régi emlék,
erősen pörögtek az elmék.
Gyerekkornak lett ott vége,
s eladtuk a bőrünk bérbe,
egyik tanár, ki csak kufár,
rendőr, netán pizzafutár.
Van, ki alszik a temetőbe,
van aki csak az őre.
Különböző műveltségű,
földművelő és tüzesvérű.
Volt aki egy mókamester,
vagy csak egyszerűen Ember.
Ma is élő barátságok,
házasságok, csalódások.
Elképzeltünk nagy célokat,
de még ma is keressük az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése