Népszerű bejegyzések

2015. március 19., csütörtök

Nevesítve


Bolond a világ, s az vagyok én is,
Alkonyattal ébred fel ez a lélek,
Kókadt mélységem fájó poézis,
Olykor-olykor szívekig hatol, félek.
Sötétek az esték, tollamból vérzek.

Ezer szemével néz néha rám Isten,
Ritkuló köd mögött élnek a szavak,
Ingemre varrt pipacsszín a hitem,
Könnyeimmel kipergő múlt adat. S
Azzá válok majd magam is - általad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése