Népszerű bejegyzések
Halálos tavasz
Hópaplan alatt menekül a tél, jeges karja torkot fojtogat, kandikáló hóvirág kelyhe acél, szél tépi a sziromcsontok...
Hiányzol
Látod, megint hozzád írok, pedig a galaxis úszó szigetei közé nem jut el a hangom, míg te ott ülsz a kéklevelű fák köz...
Ötvenhat
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
Létezés
Önzés-sav marja a létezés DNS fonatát, ébredés sző leplet most-hazug szavakra, sötét erők zúzzák a sorsok csont-falát, zord bádogszív...
Elcsendesülve
Rekviem szól csendes fájdalommal, kottára vésett utolsó dal... Létpercek peregtek, mint a gyöngyök, a halál új, s újabb testet foglal...
Ünnepek után
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
Magamhoz
"Az életed kihűlt üveg." Lelked megrepedt darabját ki látja meg, ki látja meg hulló könnyeid sorát, csak a Hold...
Elfáradtam...Pilla verse
Elfáradtam magamtól, kerestem a mércét de mégsem tudtam megtalálni sehol jobbnak látom továbbállni, és tűrve hagyni hogy álszente...
Pipacsvilág
Sötétség a torzón, hol gyönge pipacs nyílik, száz év könnyét issza vissza egészen a sírig. Csúszómászó férgek már ajtók...
Halálmadarak szállnak
Sajgó seb a lét, vér folyik belőle... Nincs háza, hazája, sem szeretője. - Retkes szivacson egyedül alszol, rágod a bagót s tüdőd...
2015. március 15., vasárnap
Március 15.
Tizenkét pont régen bevésődött,
véres kokárdák fehér ingeken,
gyász sötétlik, hol Világos győzött,
ősi földeken pipacsszív terem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése