Mondd, mért sírnak az öreg fák a bús alkonyi ködben, és mért hallgat a bizalom a soha nem volt csöndben, földig hajolt a tisztelet, de mit s...
2014. november 4., kedd
Igen
Igen, szerettelek, naiv vágyak törtek rám a sok fájdalom után. Szép volt, ameddig tartott, de sajnos csak nekem. Tudod, fájtál te is, bár nem úgy és nem annyira mint ő. Nem töltötted ki az űrt amit a hiánya okozott, én mégis szerettelek, ám sosem érezted mennyire, és már nem is fogod...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése