"Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis",
szívod mézem, s vámpír ajkad rajtam,
elkábulok, mert akarsz te még mást is,
öled mélyéből oszlopot faragtam.
Magasra szökött bennem a láng, erős
tüzed éget, mégsem vagyok ledér,
a hibás te vagy, és ez a vágy legyőz,
"egy csókod minden fulladást megér."
Mi végre ez a gyilkos ragaszkodás,
kéj-kövek közt őrlődik a testem,
most menj el kérlek, nincs több vallomás,
- találkozunk a jövőhéten Pesten?
Idézett rész - Závada Péter : Áspis c. verse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése