Emlékszem, amikor együtt repültünk,
kamaszok világmegváltó vággyal.
Féltem a magasban, s karodba bújtam,
visszagondolva az egész nevetséges.
Még sosem láttam a tengert,
rohadt büdös halszag terjengett.
Mégis az egyik legszebb emlékem
lett, parton lógtunk a haverokkal,
miközben etettük a sirályokat
pálinkás kenyérrel.
Ma már tudom, nagy hiba volt (etetni).
Istenem, szegény madarak
talán azóta is részegen röpködnek.
Fiatalság és bolondság...
ám ma visszasírok mindent, a nyarat
az egész addigi eltaposott percet,
csak látnám veled a naplementét
még egyszer a tengerparton...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése