Népszerű bejegyzések

  • Kenyeret tépnek
    Kenyeret dagaszt a csend, lekaszált gabonák fájnak, idegen fekete rongyok csúf madárijesztői a tájnak. Vért izzad lassan a tábla, ...
  • Zsigereimbe oltva
      "Én tiltott csillagon születtem," vérben ázott pipacsmezőkön edződött keményre szűz lelkem, ám ma tompít a lét, -vergődöm. ...
  • Kékhold
        Kéken csillogott az elengedés éje, letapadt bánatok szálltak a messzeségbe, keserű magányok változást akartak, kék madár tollából...
  • Opálos az est
    "Az alkony lassan hűvös kékbe sápadt", szél szaglássza a dinnyehéj-illatú várost, lassan betakarnak a földre hul...
  • Amikor...
    Amikor a haldokló Nap, ránk szórja véres könnyeit, véget ér örökre a világ.... Remény sem lesz meghallani egy kuvik riadt sikongása...
  • vagyok...
    vagyok a dallam fülledt nyári este néha meg a néma szavak sikoltozó csendje vagyok a könny szemed mélységében ha enyémbe feled...
  • Csönd vagy
    Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
  • Lelkemben hallom
    Eső illatot hozott a szél,  fázósan magamra gombolom  hiányod; - Nézd ez a krómacél  szív fáj, fél. Nehezen vonszolom  a csontba vés...
  • Vörös és kékezüst
    Bujaság gombolyagát görgeti az éj, belőle kötött parázna vágy még körbeölel, ám karjaid melegétől már nem hevül a nyár. Csillagok kö...
  • mint...
    mint a napot és a holdat a föld meleg szagát felhők tejszín-habjait a ránk szakadt vihar szavát fák között futó szelet az érintést ...

2014. augusztus 12., kedd

Pillanat-lét


Sóhaja megigézett pillanattá vált,
a tóra narancsízű alkony csordogált.
Mi végre e szépség ha magányos a lét;
- kérdezi némán, majd lassan tova-lép.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)