Kikapcsolva

Ha lecsendesült bennem az est,
és verssé szelídül a gondolat,
kikapcsol mindent az anyatest,
elfeledve a napi gondokat.

Kiírom néha-fájó lelkemet,
és egy beteljesült dobbanást,
legyőztem a zúgó félelmeket,
írás lett az, mi nyújt lobbanást.
Tudom, én nem fogok J.A. lenni,
sőt még egy csalóka ábránd sem,
sorsomat szórja szét valamennyi
érzés, mely nem könnyű korántsem.
Olykor a lélek lankás mező,
rajta sziromlepel lesz a hús,
de, van hogy bánat a tényező,
kijön belőlem mi fáj, s mélabús.