Szabadon

"Vállamra ömlik a langyos végtelen"
miközben én még sorsomat fércelem,
a lehulló éjszakában szárnyalok,
rezgésünk egy, s érdemből rám ragyog.

Csak a test törékeny, a lélek szabad,
ha öntudatlan bordákból felszakad,
még kábult, de lassan mindent elfeled,
életeket, vágyakat, szerelmeket.

Te mögöttem állsz az omló időben,
és ez a vonzalom bennünk időtlen,
mert érzem a melengető fénytüzed,
"mintha azzal is több volnék nélküled"

Idézett rész, Mészáros László - Utolsó érintés