Az ünnep hiányérzetét vonod reám,
árnyad körvonalát keresem szüntelen,
merengek tétován, testeden porcelán,
arcomat éjszaka könnyekkel büntetem.
Átvettem a titkot, mely belőled eredt,
testbeszéd-mozdulatok szívembe vésve,
ma még amazon vérem tetteket temet,
ám a magányomat elfeledem végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése