Augusztus vége

Zord őszi szél csapott a nyárba,
s ablakomat az idő könnye veri,
a madarak lassan tovaszállnak,
szárnyuk most kéklő eget szeli.

Felborzolt tollú fázós galamb,
párjához bújik a régi háztetőn,
nem érti, a nap fénylő sugara,
mért tűnt el lent a látómezőn.

Nekem kell még a napsugár,
s szeretet mélyen a szívemben,
most búcsúzik az örök nyár,
bús emlékképekkel lelkemben.