Elindult a két vándor hosszú utazásra,
otthonukban már nem várnak biztatásra.
Zarándokútjuk során csodákat remélnek,
külhonban hódolnak eme sivár életnek.
Láttak szegénységet, cirkuszos csodát,
ahol üstben főzték törpéknek a vacsorát.
Alkoholtól bűzölgő piszkos várfalakon,
ruhába öltözött kutyáknak bot a jutalom.
Hideg sírokon volt éjszakai nyughelyük,
egymás szeretete volt egyetlen melegük.
Csak néha jutott a szegények kenyere,
lánynak büntetésből a hideg kút rejteke.
Az ódon várban halott fekszik az ágyon,
nagyapó ül, s szemére nem száll az álom.
Siratja erősen ezt a gyönyörűszép arcot,
ki miatta fiatalon a halálba kárhozott.
Erős fény önti el a hideg, kopár szobát,
az égből angyalok szállnak a fényen át.
Egy lányka lelkét viszik a földről örökre,
ami utána marad, az a sírhant keresztje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése