Opálos az est

"Az alkony lassan hűvös kékbe sápadt",
szél szaglássza a dinnyehéj-illatú várost,
lassan betakarnak a földre hulló árnyak,
bár sokan azt mondják nincs halál,
a hiányod nagyon valóságos.

Csillagok parázslanak, opálos az est,
gondolatok kergetnek édes álmokat,
amíg a falra vetül egy utcai lámpatest,
az ébredés sötétjében még látom,
"lehunyt pillájú alvó arcodat".
/az idézetek: Dsida Jenő: Laterna Magica verséből/