az ember tisztasága olyan ritka,
mint a fehér holló, akit keresve
sem találsz. szemében a világ titka,
búzavirág kékjében még szeretve
reméled azt, amit isten rádobott,
mert a kékség mögött mit ér a fénye,
ha lélek és a szív sárban háborog,
mivé válik igaz emberi lénye.
hintázik a jó és a rossz selyem
fonalán, belül feszesre hajlítva
időt és teret, így telnek a napok.
kiben lelhető fel ősi félelem,
a válasz minden nyelvre lefordítva,
hogy amit adok, vissza is azt kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése