„Valahol
Európában”
csendesek az utcák,
tegnap még vérvirág
szirmok
némultak apró
macskakövekre.
Halott lelkek
raboltak ölelést
és egymáshoz
vénült perceket,
ám én mégsem
gyűlölök, Uram.
Nem átkozódom,
amiért
gyerekszemekbe is
fuldokol
már az „akasszuk
fel” érzés.
Nem gyűlölöm a
vértől mocskos kezet,
a szemfehérjébe
égett haragot.
A Fény bennem van, oda
a gonosz sohasem jut
el,
ha életemet kell is
adnom egyszer...
Ez a lélek szabad
és meglátja,
amikor majd
„virágait végre
kibontja a föld”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése