-
Topáz szemed kékjét génjeid hordozzák, rigó hajadba ősz pihe vegyült, hangod fülemnek zene, Mozart vagy Dvořák lelkem...
-
( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága ) Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és lé...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Volt két nő, egy sovány egy dagadt, jellemük valahol megragadt, akartak szeretőt, gyűrni a lepedőt, látványtól férfinép elszaladt....
-
Anyám vigyél magaddal... Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra...
-
Valamikor réges-régen, elballagtunk csendben szépen. Ki erre ment és ki arra, összegyűltünk ma egy dalra. Negyven év és ezer csoda...
-
Mit ér a barátság, ha eldobod, hiába fognám kezed ha kirántod, fáj amit tettél, de megértelek, nem állok utadba jobb lesz neked. Mit ér...
-
Naponta csapongó párbajok, ihletem elhagyott - szánjatok, jambusok röhögnek, kajánul döcögnek, - inkább az öledben szárnyalok.
-
Volt egyszer egy szép úri dáma elindult csak úgy egymagába elfáradt az úton megpihent egy padon szoknya alatt tüzelt a vágya....
-
Nézd, Apa, mosolygok, csak az ég könnyezik erősen, a világon változtak a dolgok, itt virágok áznak könnyeső...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése