Feláldozhatók

Amikor a gonosz elindult
szemében égett a mindent akarok.
Emberbőrbe bújva hirdet most
hitet, hazát és véres gyermekálmokat.
Tömegtestek takarják jelenét,
miközben egy szoknya alatt épít,
lealázható rabvilágot.
Az öreg hölgy jajgat, megroppan
gerince, s amíg piros szegfűket
hullajt a porba, lelke még néhány
nyugalmas száz évet remél.
Özönlenek a feláldozhatók,
szembogaruk csillagok fénye.
Lassan megszelídül az éj...
- Valahol
 szoborrá dermedt testek úsznak
a jeges hullámsírban.