Nem uralom annyira a testem
ahogy kellene, bántó hatások
irányítanak, s álmatlan percek
szaggatott hajnalai. Még várok,
tudom ennél tartalmasabb a lét,
amelyben a szeretet a nyerő,
semmiség, ám válaszok szanaszét,
hogy a világ mennyire vakmerő.
Én látom a távoli folytatást,
új teremtésről álmodik Isten,
és megszelídítve minden csapást,
rossz fájlt töröl az emlékeinkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése