A szekrényben kutakodva rájöttem,
nincs egy darab rongyom, s korom már ötven,
pár éve, mikor a nyárral ütköztem,
nem volt se jég, se hullám, mi rám löttyen'
csak munka... meg harag, a lét és köztem.
Most baldachin vár. Nyár, tenger fű-zölden,
szeretés van vad, nap háromszázötven,
nem kell csuha, csak bikini, vagy ő sem,
mégsem szeretem... hiányzol belőlem,
én múltam ötven, s te lettél a csöndem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése