utoljára hiszünk-e az angyalokban?
Vagy, ha vérrel festik vörösre az eget,
lesz-e, aki segíteni fog és vezet?
Vágyunk-e csókokat, szerelem illatát,
keressük még az éj ezernyi csillagát?
Mártjuk-e arcunkat egy sebes patakba,
és meghalljuk a csendet kint a szabadba'?
Fognak-e a gyermekek velünk nevetni,
és a borzalmakat majd együtt feledni?
Hinni még az Urat, hinni a keresztjét,
hogy nem nyit az ember Pandóra szelencét.
Én tudom, a szívünk szeretetre termett,
ám a sors lelkünkben mély sebeket ejtett,
hatalmas az erő, mely belülről lobog,
hiszem, itt a földön lesznek még boldogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése