Este a tónál

 

Alkony borult a végtelen tóra,
 bíborszínű vére szétfolyt vizén,
 s' megült pár szitakötő íriszén,
 utoljára még egy apró csalóka
 fény, felragyogott Zeusz égiszén.

 Tavirózsa kelyhe titkokat rejt,
 összezárt szirmában alvó angyal,
 ringatja álmát a víz, marasztal
 a varázs, szépségére könnyet ejt
 Isten és cseppje szívet vigasztal.

 Csend fonódik békésen a tájra,
 sötét karjával földanyát ölel
 az ég, hol csillagok száza közel
 sincs olyan távol, mint te. Magánya
 vagyok az időnek, ez üldöz el...