Átöleltél, tudom nem volt véletlen,
majd testemre izzott minden ígéret,
leomlott a ruhámmal volt-félelmem,
s bujaság lett nyelvünkön az ízérzet.
Megfürödtem naponta a fényedben,
mégis becsaptál, olvastam íméled,
játszottál velem, vagy csak ezt érdemlem,
érző lelkemnek nem való ítélet.
Mutogattál, de nyakamon szíj-gyeplő,
lettél elvakított ego tükörkép,
s véredben kering a léha csábítás.
Én sosem voltam benned gót istennő,
hiába is mondod és esküszöl épp,
mert a szerelmed őrült nagy ámítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése