Tavasz van

Lám-lám, pattog odakint valami,
a tél rég elbúcsúzott, csak távoli
útjáról érkezett meg a tavasz,
rügyeket bontva a fák ágain
és felébresztve hosszú álmukból,
parányi rózsaszín virág-szoknyát
ölt rájuk a levél-ingecskékhez.
Már a napsugár is mosolygósabb,
szeméből sugárzik a kikelet,
nevetve szórja finom illatát,
megigézve a szerelmeseket,
kik ölelkezve élvezik e varázst.
Minden feléled, víg madárdaltól
hangos az erdő és beszél hozzánk,
ha szívünket a szépre kitárjuk.
Tavasz van...