Amulettre vésett

Sír az ég, szitáló eső simogat,
a bőrömön megfagyott vízcseppek,
lélegzet fojtva rejtem el kínomat,
hogy ne lássa senki sem könnyemet.

Amulettre vésett nevedet őrzöm,
csontkemény anyag, mint a hit bennem,
hogy találkozunk, ám addig vergődöm,
s' barázdát vés az idő szívemen.

Sír az ég, fenyőág veri ablakom,
szekrényemben meglapul még ruhád,
magány félelme kúszik a falakon,
...elűzi szerető fényaurád.