Hiánysebek

Bús arcát érzem szívemen,
rám telepedett, mint éveim súlya,
belém égetted Istenem,
dekódolt jele spirálomba fúrva.

Illatát plazmám hordozza,
éjjel magányt fáj a gerincroppanás,
húsomba némán-sikoltozva,
kimerült időt tép a vágy-robbanás.

Még a lét üregében tévelygek...
hiánysebek ha végleg begyógyulnak,
a fények egymásba térnek meg...s,
 A könnyek hullnak, hullnak.

Ady Endre
 Könnyek Asszonya... c. vers első és utolsó sora felhasználásával.