Zöld palástban

 

 "A vén ligetben jártunk mi ketten,"
 hol csókjaid vetkőztettek pőrére,
 zöld paláston cseppet sem ijedten,
 ízeket csentünk mi egymás bőrére.

 Hallgattak a fák őriztek szerelmet,
 szenvedélyes tenyered rám simult,
 sóhajtva kértük a bennünk-kegyelmet,
 amíg karodban vágyam elcsitult.

 Testünknek áldozott az alkony pírja,
 vén ligetben az éj ma ránk talál,
 néztem, ahogy zárult szemed zafírja,
 "S aludt a tölgy, a hárs, a nyár..."

Tóth Árpád: A vén ligetben c. versének első és utolsó sorával.