Azt mondtad - Azt mondom

 

Azt mondtad virág vagyok,
szerényen illatos és fehér,
kibe ha rúgnak is nagyok,
simogat két szerető tenyér.

Azt mondom egyszerű vagyok,
mint az a bizonyos raklap,
de a szeretet bennem ragyog,
fényt adva magamból sokaknak.

Azt mondtad leteszed a lantot,
ám benned születik a líra,
még ne adj a sorsodnak mattot,
fogd fel, az egész csak szatíra.

Azt mondom többé ne cipeld,
mások gyötrelmes terheit,
inkább lelkedből írj és viseld,
a világ szépséges perceit.