Reggel

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke,
panelsorok falára éj-korom tapadt,
olaj-szivárványos már a tócsák tükre,
ám bent a házakban szeretet fakad.

Még-üres utcákon éled a nap vágya,
anyaszagú reggel ült az idő egére,
az asztalon kávét hagyott, s utána,
Arany csókot egy munkáslány kezére...