Népszerű bejegyzések

2013. február 11., hétfő

Evokációs parafrázis Tesó versére :)



Félholddá vékonyodva vonszolom magam.
Szavam viaszarcát régesrég az idő marja,
a marha ki csontvázamra feszítette bőröm,
egy ördög, és az angyal is sorsomon nevet,
Feled, rugdos az élet mindig és mindenkor,
e kort, a percet várom, mikor lesz már elég!
De még Isten lapozza forgatókönyvemet...

1 megjegyzés:

  1. Drága Erika!

    Új verseid is sokat mesélnek, gondolatok az emberi elméből az élet adta sokféle lehetőségről. Hozz még sok újat szépet és boldogat!
    Köszönöm, puszi Zsóka

    VálaszTörlés