Félholddá vékonyodva vonszolom magam.
Szavam viaszarcát régesrég az idő marja,
a marha ki csontvázamra feszítette bőröm,
egy ördög, és az angyal is sorsomon nevet,
Feled, rugdos az élet mindig és mindenkor,
e kort, a percet várom, mikor lesz már elég!
De még Isten lapozza forgatókönyvemet...
Szavam viaszarcát régesrég az idő marja,
a marha ki csontvázamra feszítette bőröm,
egy ördög, és az angyal is sorsomon nevet,
Feled, rugdos az élet mindig és mindenkor,
e kort, a percet várom, mikor lesz már elég!
De még Isten lapozza forgatókönyvemet...
Drága Erika!
VálaszTörlésÚj verseid is sokat mesélnek, gondolatok az emberi elméből az élet adta sokféle lehetőségről. Hozz még sok újat szépet és boldogat!
Köszönöm, puszi Zsóka