Az első

Gyermek vásottságával
 dobáltam le magamról,
 a kinőtt babaruhát,
 amikor felsértette
 ifjúságomat a vágy.
 Forró vérlemezkéim
 szétestek alattad,
 hogy mennyire örültél!
 Tiéd lett a dicsőség,
 enyém meg a fájdalom...
 Hittem az a szerelem,
 de nem, csak ifjonti hév.
 Odakint szélcsend volt,
 a perc hallgatta békéinket.
 Emlékszem, hálásan néztem
 a nagy órát a falon,
 hogy mindjárt reggel.