dobbanó szívzugok
mélyen elrejtik az életünk titkait
időnként felszakad sebeiből minden fájdalom
bánattal karcolt jelek sorakoznak vörösödő falain
vagy jobb esetben boldogság kék madara az oltalom
ránk szabott sors játszik ott vidám netán bús dallamot
egy beteljesült szerelemtől szenvedélyek lángjában ég
majd magából árasztva az összes szeretet balzsamot
egyetlen örömet okozva mi ember vágyában szép
a szív ezerszer dacol vagy saját magába roskad
de mindig ott a választás lehetősége benne
hogy jók legyünk a világban vagy rosszak
ám a jóság csak szeretetet teremne
legyünk együttérzők megértők
őrizzük magunkban a kincset
mert szeretni csak szívből
szívvel igaziból lehet
dobogj bennünk
örök szeretettel
amíg a halál
el nem
temet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése