Falusi monológ

avagy mit csinálj, ha részegen megy haza az urad…

Helyszín: Julcsa néni kispadja

Szereplők: A 60 éves Julcsa néni és a mélyen hallgató Maris, aki 5 évvel fiatalabb.

 - Már möglött asszony vagy unokákkal a hátad mögött és még mindég nem nevelted mög őkelmét!

Ejnye Mari, tudod mit csinálj, ha részögön mögy haza az urad? Nem ugyé…na gyere üljünk lé, elmondom.…

Csak nem félsz mán tűle, azt nem köll, me akkor rádösmer. Inkább hallgasd én mit csináltam.

Annyit nyeltem már miatta, mög égysző-kétsző pofon is hajított, úgy, hogy a fal adta a másikat, akkor mögfogadtam, hogy többet ilyen nem lössz. Az első alkalommal, mikor mán ölég bátor voltam, hogy visszavágjak és ő mög ölég részög, hideg vizet engedtem, oszt jól nyakon öntöttem, de nem jó taktika volt, be köll, hogy ösmerjem, mert neköm köllött a vizet fölszödni és ki is józanodott, oszt majdnem kaptam égy pofont mögint. Majd mikor az én uram sokadszor is részögön gyütt haza, taktikát váltottam. Ejővöttem a jófajta keményfábúl faragott nyújtófámat, oszt az ajtó mellett vártam, majd jól eltángáltam szögényt, csak úgy nyögött, majdnem mög is sajnáltam, de nem…én ugyan nem.

Másnap, mikor fölébredt nagy nehezen nyafogott, hogy mindöne fáj, én mög gondolkoztam, hogy mit kéne kitalálni, hogy mi miatt fáj mindöne.

Mondom neki, -Apjuk tudod mi hír jár erre, hogy a szomszédasszony fölfogadott valakit, hogy az urát mögverje, me örökké részög  csak nem kevertek össze vele? De az uram csak nézött ki a fejibűl szerintem azt sé tudta, hogy hun van. Na ezt mögúsztad Julis…gondoltam én. Ez mögismétlődött mégégysző, újra elvertem, röggelre tiszta kék volt a válla-háta és mégint nem emléközött sémmire, aznap tésztát gyúrtam, oszt elő köllött vönni a nyújtófát, hát akkor történt mög a csuda…az uram ekezdött kiabáni, nem iszok többet né bántson, nem iszok többé né bántson..., én mög majdnem enevettem magam…de nem, én ugyan nem. Mögszeretgettem szögényt, ő mondogatta, hogy többet nem iszik, hát ez többé-kevésbé igaz is.

Ezt köll csinánod Maris, remélöm mögfogadod a tanácsom, na mögyök me gyün haza a fődbűl és még nem ötettem, oszt lössz kapsz. Erigy a dógodra té is. Isten ágyon!