Penge véste fekete-arany neved,
felépült kriptádat szívemben őrzöm,
itt maradt illatod átjárta a teret,
szögesdrót marta hamuszínre bőröm.
Könnyeket párolog testemre a magány,
vonzódom minden itt maradt emlékhez,
nem lázadok, de még úgy elmondanám,
ezernyi év sem elég a feledéshez.
Vad vágyaim is lángra gyúltak ismét,
de hullhatnak rám érzéki pillantások,
tudom itt vagy, ezért halld az őszintét,
még szeretlek, akarom fényvillanásod....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése