Néma könnyek

Hajnal lopózott a csendesült tájra,
néha egy bagoly kiált az égre fel,
gyertya lángja vet árnyat a fákra,
sírok között egy asszony térdepel.

Bántaná, ha magányában zavarnám,
hallgatag fohásza kedveséhez szól,
tovább megyek még a fák avarján,
mert engem is vár egy sír valahol.

Halottak napja van, megemlékezés,
halk imát mormolok szeretteimnek,
nehéz elviselni a nemlétezést,
s' utat engedek néma könnyeimnek.