Rád akaszkodott a tegnapok súlya,
és a hátadra rakta éveid sorát,
roppanó gerinc a holnapot szúrja,
a végzet áztatja már utad porát.
Szarkaláb virágzik, az arcod érdes,
ám szemed fénye nem fakult agyonra,
a szív ha dobban és szeretni képes,
oly nehéz a lét , de bízz az álmaidba.
és a hátadra rakta éveid sorát,
roppanó gerinc a holnapot szúrja,
a végzet áztatja már utad porát.
Szarkaláb virágzik, az arcod érdes,
ám szemed fénye nem fakult agyonra,
a szív ha dobban és szeretni képes,
oly nehéz a lét , de bízz az álmaidba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése