Megint csoda történik, virágba borul a Tisza! Apró fényvirágok borítják a folyó egyes részeit. Cseppnyi mézédes mámor, amelyben ezer és ezer rózsaszín pehely táncolja el pillanatnyi virágéletének utolsó keringőjét, majd bénultan esik vissza az örök hullámsírba. Haláltánc mondanánk mi emberek, ő mégis boldog, mert ezen az egyetlen napon annak él amit szeret. Az első és egyben utolsó tánc, amely maga az újjászületés. Az ember ámulva nézi, hogy mennyire szép és maradandó a szívnek. Majd reménykedve arra gondol, hogy marad még az utókornak ebből a csodálatos látványból....?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése