Megint csoda történik, virágba borul a Tisza! Apró fényvirágok borítják a folyó egyes részeit. Cseppnyi mézédes mámor, amelyben ezer és ezer rózsaszín pehely táncolja el pillanatnyi virágéletének utolsó keringőjét, majd bénultan esik vissza az örök hullámsírba. Haláltánc mondanánk mi emberek, ő mégis boldog, mert ezen az egyetlen napon annak él amit szeret. Az első és egyben utolsó tánc, amely maga az újjászületés. Az ember ámulva nézi, hogy mennyire szép és maradandó a szívnek. Majd reménykedve arra gondol, hogy marad még az utókornak ebből a csodálatos látványból....?
Népszerű bejegyzések
-
Nézd, Apa, mosolygok, csak az ég könnyezik erősen, a világon változtak a dolgok, itt virágok áznak könnyeső...
-
Faluvégi csermely vizében fut az idő végtelensége. Kihalt házak udvarán bábakalácsok magasodnak, öregedő fák ágai a néha viss...
-
Mit ér a barátság, ha eldobod, hiába fognám kezed ha kirántod, fáj amit tettél, de megértelek, nem állok utadba jobb lesz neked. Mit ér...
-
tisztogatás és önkényuralom kifektetve több ezer áldozat vért ittak a magyar ugaron megtorolt bűn vagy kárhozat...
-
A mezőn egy kidobott rozsdás mosdótál benne madarak mosakodnak állott esővízben minden szárnyrebbenésük életet cseppent az a...
-
Akkor még nem tudtuk, hogy az utcák néptelensége mit jelent. Gyermek kacajok tűntek el a "maradj otthon" kijelen...
-
Sír az ég! - szüntelen hull sós ízű könnye, - elöntve lassan mindent, - házat, várost s embert örökre. Sír a föld! - rázkódik a sok fájdalom...
-
Ha bánat ül a szívedben, minden olyan sötét, S szomorú óráidban, ma is fognád halott Kedvesed kezét. Ekkor hangtalan harangok zúgnak a lelke...
-
Felirat hozzáadása már kilenc napja nem láttam macskaszőrös ruhája nyomot hagyott minden ...
-
Medvetalpak szaladnak a sárban, tágul a tüdő, bunda alatt szívzörej, kóborol a beste, elvégre nyár van, amit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése